3.Rész

                                Napló

Camill*

- Camill kérlek nyisd ki az ajtót! Beszélnünk kell!-
Josephin dörömbölt, de nem tudtam, hogy beengedjem-e. Mi van ha látta? Ha tudja, hogy esetleg közöm lehet a történtekhez. Lehetetlen. Nem láthatta hiszen csak én láttam, a fejemben. De mi van, ha látta rajtam? Nem, ez nem történhet meg!! Nem hihetik azt, hogy közöm van hozzá!!! Nem vagyok gyilkos!
- Cami, kérlek.-
Tanakodtam egy kicsit, de beengedtem. De a hangja egyáltalán nem hangzott vádlóan vagy gyanakvóan. Egyszerűen kedves volt. Lassan az ajtóhoz sétáltam és alig mertem kinyitni. Mint egy gyerek, akit rosszaságon kapnak...
- Végre már, hogy beengedsz.-
Semmit sem tudtam mondani, csak ültem az ágyamon és néztem ahogy gondolkozik.
- Figyelj Camill, nem tudom mi ez az egész, de ha bármi közöd van Rose kisasszony halálához, akkor kérlek....
- Mi??? Meghalt?-
Josephin némán bólintott, én pedig lesokkolódtam. Ez nem lehet. Nem én öltem meg... De Josephin honnan tudta? És miért nem mérges vagy csalódott?
- Tudom, hogy közöd van a történtekhez és ne aggódj...-
Jose megfogta a kezem és mélyen a szemembe nézett:
- Megőrzöm a titkodat, ahogy anyáét is megőriztem.- Ezt a mondatát nem tudtam hová tenni.
- Nem értelek Jose...
- Nem is kell. Majd idővel megértesz mindent.-
Rám mosolygott. Az arca, akár anyánké. Bár én vagyok az idősebb, ő sokkal érettebb és erősebb mint én. Anyánk halála óta, ő gondoskodik a családunkról. Sosem láttam anyánk miatt szomorkodni. Mintha tudná, hogy neki kell példát mutatnia, mert ha ő tovább lép, akkor nekünk is könnyebb. Ezért is ő áll legközelebb apánkhoz. Robertet és engem sosem szeretett annyira mint őt. Mintha lenne benne valami távolságtartás irántunk. Persze ezt nem vallaná be.
- Az ajándékodat még meg sem kaptad tőlem.-
Oldalra nyúlt,és elő vett egy csinosan becsomagolt dobozt.
- Tudod, hogy nem kellett volna külön ajándékot venned. Apa úgyis vett valami felesleges dolgot a többi közé.-
Felvonta fél szemöldökét, nem szereti amikor így beszélek apáról. Így gyorsan hozzátettem:
- Aminek biztos nagyon örülök majd, ha megkapom!
Villantottam egy őrült-vigyort.
- Megyek és megnézem, hogy Rob lefeküdt-e már. És neked is ideje lenne...- Megjelent az anyai arckifejezése, amivel tiszteletet próbál parancsolni. Ilyenkor vissza kell tartanom a nevetésemet.
- Nagykorú vagyok, tudod ugye?
Ismét egy vigyort villantottam rá, ő pedig fejcsóválva kiment, ezzel egyedül hagyva engem, az idegölő gondolataimat és az ajándékot. Sóhajtottam egyet, majd az ölembe vettem a kis dobozkát.
* Na lássuk mit kaptam.*

Kibontottam a csomagolást, ami alatt egy kis levélke és egy könyv volt. Címtelen könyv. Arany cirádás minták díszítették a zöldes borítót. A levélben ez állt:

"Kedves Camill, ne haragudj amiért ezt így kell meg tudnod, de nem volt alkalmam ezt elmondani neked.
Tudod, hogy már nem lehetek ott veletek, de ennek oka van...
Mindig is tudtam, hogy te öröklöd apád vérvonalának képességét, amit részletesen leírtam és tovább adom neked segítségül. Most biztosan nem érted, hogy mire gondolok,  de idővel mindent megértesz. Arra kérlek, vigyázz, mert ami egykor áldás, könnyen átokká válik."

*Anyu..ez anya naplója.*

Sírni kezdtem, nem fogtam fel a levél lényegét, csak azt, hogy ezt édes anyám írta... nekem. Csak nekem.
Megfogtam a naplót, majd elhelyezkedtem az ágyamban. Lassan kinyitottam a megviselt lapokat, és olvasni kezdtem.
Már harmadszorra próbáltam elolvasni az első mondatot, de egyszerűen nem ment...
Ez nem is szokványos írás. Olyan bonyolult, cifra jelek amiknek semmi értelme. Sokra megyek vele ha el sem tudom olvasni... Fáradt voltam ezért félre tettem, az ágyam melletti kis asztalra. Bebújtam a hatalmas, kényelmes ágyamba, és mélyen beleburkolóztam a paplanba. Lehajtottam a fejem és álomba merültem. Az álom csendesen lopódzott a fejembe, s nyugalmat árasztott. Anyám ölében ültem, csendesen, biztonságban. Aztán mindennek nyoma veszett.

Hirtelen bevillant valami.


...................................................................................................................................................................